Mi a tudatos szülőség?

A tudatos szülőség egy olyan folyamat, ami arról szól, hogy együtt fejlődünk.

A tudatos gyereknevelés fókuszában tehát nem csak a gyermek van, hanem a szülő és a gyermek kapcsolata, valamint a szülő maga. Tudást és megértést kíván a szülőtől, valamint az éberség, a cselekedetek mögötti szándékosság, a gyermekre és önmagára való odafigyelés gyakorlását és fejlesztését, együttérzéssel és elszántsággal.

Ugyanakkor, definiálni ezt a fogalmat egy dolog – a mindennapokban megélni, újra és újra, nem várt kihívásokat hozhat! Bármennyit gyakorlod az úszást a szárazföldön, a vízben mindezt végrehajtani, megtapasztalni egészen más először a vizet. A szülőségre lehet és érdemes is készülni, ugyanakkor nincsen titkos recept arra, hogy az elméletet hogyan fordítsd át zökkenőmentesen a gyakorlatba. Főleg, hogy külső, illetve belső akadályok is gátolhatnak minket ebben.

A tudatos gyereknevelés megköveteli, hogy mi magunk is átalakuláson menjünk keresztül - nap, mint nap.

Az egyik belső nehézség, hogy bár a hibáinkból tanulunk, szeretteinknek a legjobbat szeretnénk - így elsőre szeretnénk hibátlanul csinálni a dolgokat. Logikus énünk tudja, hogy velejárója az emberlétnek a hibázás, de érzelmi énünk a biztonságot adó tökéletességre vágyhat:

„Csak a legjobbat akarom tenni!” vagy „Nem akarom elrontani a kapcsolatunkat!”, „Félek, hogy rosszul csinálok valamit, és tönkreteszek mindent!”. Esetleg mindez múltidőben: elrontottam, elhibáztam, tönkretettem…

Ezek és hasonló gondolatok csökkenthetik az erőnket a mindenkori jelenben, hiszen a múlton való szorongás vagy a jövőtől való félelem épp a jelen pillanattól zár el. Ez a fajta perfekcionizmus tehát az egyik olyan akadály, amit meg kell tanulnunk leküzdeni tudatos szülővé válásunk során.