Ha a szüleim elváltak, én is el fogok?

Amilyenek a szüleim voltak, én is olyan leszek?

Ha boldogtalan volt a szüleim házassága, az enyém is rossz lesz?

Ha ők elváltak, én is el fogok?

Ha nem tudták egymást jól szeretni, én is képtelen leszek erre az életemben?

Félelmetes kérdések ezek, amelyek élettörténetünkről és mintáinkról szólnak. Fontos azonban tudnunk, hogy

az élettörténetünk nem a végzetünk.

🌱🌿🌳

A múlt nem kötelez ismétlésre, ha megértjük.

Amikor kibogozzuk a minket visszatartó kötelékeinket, akkor akár védőhálóvá válhatnak.

Amikor tisztán látjuk és megértjük az emlékeinket, valamint azt, hogy a múltunk milyen hatással van a jelenünkre, lehetővé válik számunkra, hogy új jövőt teremtsünk önmagunk és szeretteink számára.

Ha megértjük az életünket, kiszabadulunk a múlt börtönéből, és olyan belátásra tehetünk szert, amelynek segítségével azt a jelent és jövőt teremthetjük meg magunknak, amelyre vágyunk.

Szeretném, ha emlékeztetnénk magunkat arra, hogy semmiképp sem szüleink (vagy múltbeli önmagunk) hibáztatása a szándékunk.

Sokkal inkább arról szól ez, hogy nagyon fontos lehet elismernünk, hogy eltérő élményeket és tapasztalásokat gyűjthettünk össze életünk során, amelyek terhelhetik jelenünket és jövőnket, ha nem dolgozzuk meg őket tudatosan.

Nem tiszteletlenségből vagy haragból cselekszünk, amikor megvizsgáljuk azt, hogy mi történt velünk. Hanem a saját életünk aktív alakításának a lehetőségének és felelősségének a felismerése az, ami erre vihet bennünket.

És ez nagyon reményteli és erőt adó üzenet lehet.
Hiszen ezáltal akár új erőforrásokra és váratlan kincsekre is lelhetünk ebben a folyamatban. Kívánom, hogy legyen ehhez bizalmunk és bátorságunk!

❤️